Egy hajótörésben mindenki odaveszett, csak egyetlen ember élte túl a szerencsétlenséget. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen leégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány...
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- ..és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság,
lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk
egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról.
Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt
keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül
a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját
halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba,
Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is
fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. -Nyugdíjba
vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba
költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság
idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival
zenélgetni kicsit................
EGY SZEGÉNY NYUGDÍJAS FÉRFI PANASZAI De jó lesz, ha itthon leszel! mondta feleségem, alig várta, hogy a férje nyugdíjkorba lépjen. Én is vártam jaj, de jó lesz, megpihenek végre, nem kell reggel kirohanni a buszhoz a térre! Komótosan reggelizek, megyek a presszóba, olvasgatok, heverészek, más nem jöhet szóba. Ember tervez asszony végez! Mi lett a szép tervből? Űzött vadként rohangálok, a testemről víz dől. Úgyis ráérsz, menj a boltba, s intézd el a csekket, hozzad el a sógornőmtől a zománcos vedret! A piacon vegyél nekem répát, karalábét, és útközben a diszkontból hozzál cukrot, kávét! Eredj, vedd meg a bérletem, hozz egy kiló pacalt, és eredj el a mamához, hiszen szilvát aszalt! A sarokra megérkezett a télálló krumpli, aztán siess rendet rakni, nagy ma itt a rumli! Holnap mehetsz Mikolára, lehet almát szedni, olcsóbb lesz így, és kívüled úgysem ér rá senki. Pókhálózz le, porszívózz fel, törülgess le szépen, aztán el is mosogathatsz, marad időd bőven! Indítsd el a mosógépet, bepakoltam este, terítsed ki majd a ruhát kinn a kötelekre! Négykor menj az unokádért majd az iskolába, és ha kész van már a lecke, kísérd uszodába! Aztán gyere, törjél diót, tisztíts sárgaborsót, csinálj szódát a szifonba, és töltsd meg a korsót! Ja, és menj a patikába talán használ, jó lesz itt a recept, és itt a pénz, hozd el ezt a gyógyszert! Menj újra az unokádért, és vidd haza hatra, fürdessed meg, etessed meg, míg megjön az anyja! Este menj ki a telekre, szedjél petrezselymet, előtte még a butikban vedd meg azt a selymet! És ha időd engedi még, darálj diót, mákot, s leviheted a pincébe ezt a teli zsákot! Hozzál fel a mélyhűtőből pulykamellet, hurkát, törjél prézlit, s a teraszról hozd be az uborkát! Holnapután a sógornak segíts szüretelni, s ne felejts el hazafelé csirkeszárnyat venni! És ez így megy napról-napra és sose lesz vége, azt hiszem, a temetőben lesz csak végre béke. Paszírozok paradicsmot, és reszelek tormát, én hozom el a cukrásztól az ünnepi tortát. A káposztát legyalulom, pucolom a répát, meghámozom a sok krumplit, megfőzöm a céklát. Kapálok és palántázok kinn a konyhakertben, lecsírázom a burgonyát a krumpliveremben. Zsírozom az ajtózsanért, szerelem a zárat, fürdés után énnekem kell kimosni a kádat. Kitisztítom a cipőket, hisz úgyis ráérek, megágyazok, beágyazok, percet sem henyélek. Ha csap csepeg, megbőrözöm, s lenyírom a bokrot, én viszem le a szemetet, s javítom a bocskort. Füvet nyírok, fákat metszek, felmosom a loggiát, felvarrom a szakadt gombot, s ágyat húzok, tisztát. Leülnék egy percre kicsit. Mi megy a tévébe'? kérdem, de az asszony rám szól: Segíthetnél végre! Öreg este lesz mikorra nyugovóra térek, s álmomban is ezt folytatom, forr bennem a méreg. Hozd be, vidd ki, kösd be, nézd meg, vedd meg, menj le, menj fel, ugorj, rohanj, ne lazsáljál, ne csináld, mi nem kell! De jó is volt réges-régen a gyárba bemenni, s az otthoni fáradságot szépen kipihenni! Ha teheted, dolgozz, pajtás a rizikó túl nagy: akkor menj el csak nyugdíjba, hogyha agglegény vagy! |
||