|
Mensáros László : Lila akácok
Virágos tavaszi kertek ölén
Zártam először szívembe én,
Később karöltve jártunk Budán,
S várt ránk a csendes Tabán.
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már?
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán.
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet,
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?
Nem írtam levelet maga után,
Vártam, hogy visszajön egyszer talán.
Hogy visszahozza a régi nyár,
Emlékek zenéje száll.
Bánatos szívemben vágy hegedül,
S állok, csak várok, csak bús egyedül.
Lelkemben felzeng egy régi szerenád,
Hiába várom magát.
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet,
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?
Kiss Manyi : Jajj, de jó a habos sütemény
Én itt megkérem a nénit, megkérem a bácsit,
Ha kicsit kíváncsi,
Hogyan él a Babszika, az árva lány,
Figyeljenek jól reám, panaszaim előadom én.
Kérem, nekem nincsen pénzem,
Moziba se járok, mint a többi lányok,
És ha nekik a kezükbe torta van,
Azért sírom el magam, mivel ahhoz sose jutok én.
Jajj, de jó a habos sütemény,
Mogyoró van az ő tetején.
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,
Tudom, sajnálnak az angyalok.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jajj, de jó a habos sütemény.
Kazal László : Szeressük egymást gyerekek |
Karády Katalin : Mindig az a perc a legszebb..
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.
Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Hiába futsz előlem,
A szíved, bárhogy fél,
Szemed titokban tőlem,
Szerelmes választ kér.
A szívem adnám én is,
Egyetlen csókodért.
Miért szenvedünk hát mégis?
Én jól tudom, hogy mért.
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.
Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.