ldősek lapja

Nevek 1848-ból

Táncsics Mihály

Táncsics Mihály 1799-ben született, egy ácsteszéri telkes jobbágy családban. Iparos, később tanítói pályán dolgozott, s vált értelmiségivé. Nevét Stancsicsról Táncsicsra az 1848. március 15-i események után változtatta meg.

Könyveiben kifejtett követelései (kártérítés nélküli jobbágyfelszabadítás, minden privilégium eltörlése, közteherviselés, általános választójog, sajtószabadság, függetlenség) már-már kommunisztikus hangúak voltak.

A kor liberális reformereitől eltért radikális hangjával, s magára vonta a kormány haragját is.
Egy éves vizsgálati fogságából a márciusi forradalmi tömegek szabadították ki, március 15-én.



Vasvári Pál

Vasvári Pál (1826-1849) Forradalmár, történetíró, a márciusi ifjak egyik vezére.

1843-tól a pesti egyetemen filozófiát tanult, itt kezdett el történelemmel foglalkozni. 1847-től tanít a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetben. A radikális egyetemi ifjúság, az úgynevezett Pilvax- kör egyik vezéralakja Petőfi mellett.
A március 15-i forradalom egyik legtevékenyebb vezetője. Részt vett a 12 pont szerkesztésében és a megmozdulások irányításában is.
Március 16-tól a Közcsendi Bizottmány tagjaként a forradalom továbbfejlesztését szorgalmazta.
Titkár volt Kossuth pénzügyminisztériumában, a fegyveres hrc kitörése után a Somogy megyei népfölkelés egyik vezetője, majd honvéd hadnagy.
1849-ben az általa szervezett Rákóczi - szabadcsapat parancsnoka, őrnagy. Júliusban a román felkelők elleni harcban a gyalui havasokban hősi halált halt.

Irinyi József

(1822-1859)

Ügyvéd, újságíró, műfordító, a márciusi ifjak egyike, Irinyi Jánosnak, a zajtalan gyufa feltalálójának öccse. Az 1840-es években nyugat-európai útjáról készített jegyzeteit a cenzúra miatt külföldön adta ki. 1844-48 között a Pesti Hírlap munkatársa.

A márciusi fiatalok egyik vezetőjeként részt vett a 12 pont megszövegezésében. 1848-ban országgyűlési képviselő, októbertől 1849. májusáig Teleki László mellett diplomataként dolgozott Párizsban.

Haynau halálra ítéltette, de kegyelmet kapott. Pesten telepedett le, íróként és műfordítóként dolgozott.

Vidats János

(1826-1873)

A márciusi ifjak egyike. Pesten bölcsészetet és jogot hallgatott.

A szabadságharcban honvéd századosi rangig emelkedett.

Haynau halálra kerestette, de sikerült elmenekülnie. Később az olasz-svájci határon elfogták, halálra ítélték.
Az ítéletet azonban kegyelemből várfogságra módosították.

Később, amikor kiszabadult, apja gyárát vezette.

1862-ben felségárulással vádolták. A kiegyezés után többször is képviselőnek választották.

Életének öngyilkossággal vetett véget.



Nyáry Pál

(1806-1871)

1848-ban Pest vármegye alispánja, a népképviseleti országgyűlés radikális tagja, a baloldali ellenzék egyik vezérszónoka.

1848. szeptemberében a Honvédelmi Bizottmány alelnöke. A világosi fegyverletétel után 10 évi várfogságra ítélték. 7 évet töltött Josephstadtban.

1861-ben újból alispán, a Határozati Párt tagja.

1865-68-ban a Tisza Kálmán vezette balközéphez csatlakozott, de egyre inkább háttérbe szorult.

Anyagi csődje után öngyilkos lett.


Klauzál Gábor
(1804-1866)

Ügyvéd, politikus az első felelős magyar kormány minisztere. A reformországgyűléseken Csongrád vármegye követe, a liberális ellenzék tagja, majd egyik vezetője.

1848-ban a Batthyány- kormányban a földmívelés- ipar és kereskedelemügy minisztere, a mérséklő, egyezkedő politika híve. A fegyveres harc kezdetekor egészségi állapotára hivatkozva visszavonult.

Az 1861-es országgyűlésen Szeged képviselője, a Deák vezette Felirati Párt tagja.

Egressy Gábor

(1808-1866)
Színész, a magyar színjátszás kiemelkedő úttöröje.

9 évi vándorszínészkedés után Kassán játszott, majd Kolozsvárra ment. 1834-ben a Bánk bán Otto szerpét választotta jutalomjátékául, alakítása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tragédia színpadon sikeressé váljon. 1835-ben került Budára, 1837-ben pedig a Nemzeti Színház tagja lett. Sokat szerepelt vidéken is.

Részt vett a forradalomban és a szabadságharcban is, annak leverése után Törökországba menekült.
Nevéhez fűződik a színészképző létesítése. Színészetét a kor igényeinek megfelelően valószerűség, nagy megjelenítő erő és pátosz jellemezte.
Katona József


(1791-1830)

1814-ben, az Erdélyi Museum c. folyóirat pályázatára készíti fő művét, a Bánk bánt. A pályázatot lezáró bírálatok azonban mégcsak nem is említik. Katona 1819-ben átdolgozza, s bemutatja a cenzúrának, amely akinyomtatást ugyan engedélyezi, de a bemutatást megtiltja.

1820-ban megjelenik a dráma, ám viszhangtalan marad.
Vörösmarty számos kifogásolnivalót talál benne, Széchenyi rosszindulatokat keltő, káros műnek tartja. A közönség végre 1834-ben Kolozsvárott, 1835-ben Budán láthatta.

1848-ban játszották először a teljes darabot, s csak 1857 után foglalta el méltó helyét a klasszikusok között.
A mély jellemábrázolású jambusos lejtésű mű irodalmi nagyságának elismerése Arany János és Gyulai Pál nevéhez fűződik.


Petőfi Sándor: A MAGYAROK ISTENE

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!

Pest, 1848. április

Kossuth Lajos

Kossuthi és udvari Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. - Torinó, 1894. március 20.) államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.

A nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848-1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt.


„ Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga. " -

Debrecen, 1849. április 14.
Kossuth beszéde a képviselőházban Magyarország függetlenségének kimondásáról

  Aradi vértanuk

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat