ldősek lapja

1974-ben egy április végi napsugár kicsalogatott dolgozni a kertbe, ameddig fiam alszik a kellemes csendes szobában. Kislányunk 4-éves kisfiunk 2-éves, hála Istennek egészséges kisbabának született, nem volt semmi probléma vele.

Ahogy ránéztem az üde, zöld saláta sorokra, elégedettség járt át, olyan féle érzés, mint az alkotás öröme. Boldog voltam! Van jó férjem, két gyönyörű, egészséges gyermekünk. Ahogy lehajolva kapálgattam, olyan erősnek éreztem a napsugarat, mintha több tavasz melege tért volna vissza egyszerre.

Sírást hallottam! Ledobtam a kapát, és futottam be a kis szobába, a fiamhoz.

- Elég sokat aludtál! Felvettem: - Nagyon forró vagy kisfiam! Az egész teste csak úgy lángolt. Jaj most mit csináljak? Egyedül vagyok, kihez forduljak segítségért? Anyám messze lakott. Bebagyuláltam a kicsit egy plédbe, és szaladtam vele az orvoshoz, aki ugyancsak messze lakott.

Azonnal mentőt hívott, és kórházba irányított, de nem közelre, hanem Budapestre, a Heim Pál gyermekklinikára. Alig tudtam átöltözni, az otthoni viseletes ruhából, már indulni kellett.
Nagyon sírtam, nem tudtam értesíteni sem az anyám, sem a férjem, aki dolgozott, hogy a kislányt hoznák haza az óvodából.

A kórház folyosóján már vártak bennünket, és elvették tőlem a gyermekem. Nagyon hamar megállapították mi a baja a kisfiamnak, középfülgyulladás mindkét fülén. A magas lázat nagyon nehezen tudták megszüntetni. Egész éjjel nem hagytam egyedül ott a fiam, künn voltam a váróteremben. Kabátom összehajtogattam, és a padra téve arra dőltem. Nem tudtam aludni, ha sírást hallottam, felismertem, hogy ő sír. Fáradt voltam, éhes és már az alvás hiánya miatt alig álltam a lábamon.

Másnap az orvos oda jött hozzám.
- Anyuka: a kisfiát azonnal meg kell műteni, vagy egész életére süket marad.

Döntenem kellett, kivel tudnám ezt megbeszélni, kiben bízzak? Istenben! Szeretetem fiam iránt olyan erős volt, hogy inkább vállaltam a gyógyulást ígérő műtétet, mint hogy egész életére süket maradjon. Gondolataim messze jártak, otthonomra gondoltam, és arra, hogy mit szól majd a férjem, ha véletlenül nem sikerül majd a műtét. Néztem az orvost, és gondolataimmal hozzáfordultam: és mi lesz ha... !!
- Anyuka: sikerülni fog! De minél hamarább!
- Jó - feleltem - és meddig kell még itt lennie?
- Két hét, de Ön most haza mehet, majd értesítjük, vagy érdeklődhet telefonon.
- Ha most reggel megműtik, én megvárom, és utána valahogyan haza utazok, de bevallom, hogy én még nem voltam itt Budapesten soha.

Láttam, mikor előttem vitték a műtőbe, addig kísértem, de ott már nem mehettem tovább. Újból ledőltem az összehajtogatott kabátomra, és talán el is aludtam. Nem tudom, hogy mennyi idő tellett el, de sok minden leforgott a fejemben, egy élet regénye. Tisztálkodni is kellene, ruhát cserélni, kellemetlenül éreztem magamat. Ahogy motoszkáltak bennem a gondolatok, megszólal valaki mögöttem:
- Anyuka: a műtét sikerült, a baba jól van.
- Köszönöm doktor úr!

Kétségbeesve indultam haza, és mint aki mozgó lépcsőn soha nem utazott, léptem fel rá. A fáradságtól olyan voltam, mint aki nem lát, nem hall. Úgy éreztem, mintha a nadrágom hátulról valaki húzná le, hátra néztem, hátam mögött egy kiskatona állt, gondoltam, ő biztos nem. De a nadrágom csak mindig lejjebb lejjebb csúszott, húztam volna fel, de nem jött. Hát a mindenit, rálógott a nadrágom szára a lépcsőfokokra, és becsípődött, a lépcső húzta lefelé! Mire leértünk ott álltam, mintegy félmeztelenül, de nem szégyelltem magam. Velem volt a kisfiam iránt érzett szeretetem.

Három nap múlva felutaztam újból a fiamhoz, s mikor megláttam, hogy üres az ágya nagyon elkezdtem sírni, akkor oda jött egy fiatal nővér, és elvezetett egy másik szobába, ahol egy kerek asztalnál nővérek ültek, körülöttük gyerekek, akiket a fejkötésük miatt nem lehetett megismerni.
- Nos! - szólt a nővér - melyik a magáé? Elmentem nyolc gyerek mellett, egyszerre a szívem azt diktálta, itt állj meg! Két fekete szempár nézett reám! Mintha mondta volna: - Anya nem ismersz meg? - és nyújtotta felém két kicsi kezét.

Lehet ennél szebb nap az életben? Soha nem tudom elfelejteni azt a napot.

(Jelige: Anya mama)

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat