Üdvözöllek a nyugdíjasok oldalán, örülök, hogy benéztél hozzánk.
Legyél máskor is a vendégünk.
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás:
Gyakran beszállunk,
kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel
találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és
felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy
egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők
kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket,
együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik
fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük
ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán
kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk
során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a
rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak
maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre
őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban
utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen
megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő
kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely
már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással,
reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a
velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb
tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk
szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran
elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk
segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s
azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk
foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a
vonatból... Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás
során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz.
De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem,
látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami
boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé,
értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt
mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan
üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a
továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!
HISZEK A SZERETETBEN
Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.
"A napok sorát fűzd fel egy nyakékre. Minden egyes nap egy újabb gyöngyszem lesz ékszereden. A csiszolatlan gyöngyöket finoman illeszd egymáshoz, hogy kezed nyomán ragyogjanak csöndes, békés fénnyel. Mintha ékszerészmester volnál, aki különös gyöngysorok alkotására született
- így éld az életed."
Hiszek a csodában
egy boldogabb világban
ahol az emberek szívében
csak a szeretet lakik
ahol a félelmet nem ismerik.
Hiszek a csodában
egy őszintébb világban
ahol bízhatunk egymásban.
Nincs hazugság, ócska színjáték
ahol a szeretet létkérdés.
Hiszek a csodában
egy élhetőbb világban
ahol mindegy a származás
ki rokon, ki barát
ahol a szeretet valóság.
Hiszek a csodában
egy emberibb világban
ahol a vagyon nem érték
nincs közöny, sem irigység
ahol a szeretet ajándék.
Hiszek a csodában
egy olyan világban
ahol nem "bűn" a szegénység
nincs hírnév, sem kiváltság
ahol a szeretet gazdagság.
"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel...
Mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik
FIATALJAINK AKIKRE BÜSZKÉK
VAGYUNK!
v
Ha megöregszel
Ha megöregszel s szürke néneként
ott bólogatsz a tűznél, könyvemet
lapozd, idézve ifju-szép szemed
mélységes árnya közt a puha fényt,
s hogy szépséged s hulló mosolyodat
hányan szerették, hány hű s álbarát,
de változékony arcod bánatát
s zarándok lelked egy szerette csak.
S míg meghajolsz az izzó rács fele,
szomorkás kedvvel súgd: a szerelem
elillant, elszállt túl a hegyeken,
s csillagfüzér közt bújt meg szép feje.