







Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

"Legigazabb vágyam, hogy sose hagylak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek. "



































Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.
Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.
Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.
Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.
Hogyan mondjam el Néked?
Csodáknak kertjében jártam,
hej de sok rózsafát láttam.
Gondoltam, szakítok néked,
vöröset, fehéret, kéket.
Ámde, mily hamvas a sárga,
aranyló szirmát kitárja.
Rózsaszín illata bódít,
.ám e gyönyörű rózsák
.
Csak neked nyílnak,
az illata egyedül csak téged hódit
Nem Te vagy a nap
mégis ragyogsz,
Nem Te vagy a szél
mégis felkavarod életem.
S én csak nézlek csendesen,
mert nem tudom mit miért teszel.
Néha elfelejtelek, néha kereslek
de mindig ott vagy a szívemben
Lehet nappal lehet éjjel,
varázslatos kis csillag vagy nékem.
Hosszú az út s rövid az élet
de a boldogságtól csak egy percet kérek,
egy percet mikor veled lehetek,
s az a perc lenne az életem.
Hogyan mondjam el Néked?
Eljött a szerelem ,
és a szeretet napja,
Az ember az érzést,
most kapja és adja.
Ünneppé vált e nap,
most pezsdül az élet,
De jó volna megélni,
így az egész évet!
Behunyt szemmel is érzem
a lány szerelmét,
Amint simogatja testem,
rám leheli lelkét.
Cirógat, incselkedik,
játszik velem szelíden,
S én tűröm, mert sugarának,
ölelését kértem.
Adja magát, én fogadom,
hálás vagyok érte,
Amint az arcomat forrósággal,
telten elérte.
Oly puha, bársonyos,
vibráló csiklandása,
S én tűröm,
nem foglalkozok semmi mással.
Amíg lehet,
amíg szabad itt lennem alatta,
Addig tiszta tekintettel,
nézek fel a napba.
Mikor majd eggyé válok,
aranyló testével,
Én foglak simogatni ,
az ő áldott kezével.
Hogyan mondjam el Néked?
"Mit írjak e parányi lapra,
hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem a
szívedbe vésve.
Úgyis hiába mondanám!
Kutatom az éj homályát,
Merre vagy most, hol lehetsz,
Hallgatom a néma csendet,
várom, hogy majd felnevetsz.
Milyen kár, hogy ily távol vagy
s csak gondolhatlak mellém,
Szívem, lelkem fohászkodik,
hogy sohse légy majd emlék
Valaki sokat gondol Rád,
valaki szíve Érted fáj
Valaki csak Téged szeret
mert Nélküled boldog nem lehet
S ez a valaki én leszek.
Ne haragudj Édes lány,hogy szeretlek Téged
Valami oly édes érzés mit irántad érzek,
Szeretném megtudni személyesen Tőled
Szeretsz-e úgy Engem ,
mint ahogy én Téged?
Hogyan mondjam el Néked?
Imádom, ahogy reggel velem ébredsz,
ahogyan mélyen a szemembe nézel,
Ahogyan hozzám bújsz,
s a fülembe édes szavakat súgsz...
Imádom, ahogy eltűröd a hajamat,
hogyan sImogatod az arcomat,
Ahogyan csókolod az ajkamat,
s ahogyan kezed a testemen végigszalad...
Imádom, ahogy fölém hajolsz,
ahogyan szépen lassan lázba hozol,
Ahogyan sóhajtozol,
s ahogyan egyre jobban és jobban akarod...
Imádom, ahogy a testemet
magadévá teszed,
Ahogyan biztosítasz arról,
hogy kellek neked,
Ahogyan a helyzetet
egyre hevesebbé teszed,
S ahogyan önzetlenül
élvezed a perceket...
Imádom, ahogy a végén
megadod magad,
Ahogyan újra elragad a pillanat,
ahogyan többet és többet akarsz,
S ahogyan újra és újra megadom magam...!!!
Nagyon kedves vagy számomra!!!
Mert úgy szép az élet,ha mindig szeretünk valakit!!!