Szeretettel köszöntelek, érezd magad jól!
Megmarkolta az ágy szélét és megpróbált felülni, de a tüdejébe hatoló éles fájdalom visszalökte őt. 2 éve mondták neki az orvosok, hogy maximum fél éve van hátra és ő azóta várja a megváltó kaszást. Ez számára se volt már élet, minden áldott nap érezte, hogy a lelkének egy kicsike darabja elhagyja őt, tova száll. Érezte legbelül, hogy azok a darabkák a gyerekeiben élnek tovább. Nagyon sokszor meglátogatták őt, de látta a szemükben a fájdalmat, amit az ő szenvedésének a látványa okozott. Minden porcikájával kívánta a halált, így csak szenvedést okoz mindenkinek. Soha nem szerette látni másokon a szenvedést, a barátai Teréz anyának is szólították néha. Esténként imádkozott, hogy a világ összes fájdalma gyűljön össze benne a halála pillanatában és boldogabban tudjanak mosolyogni az emberek utána. Ezen gondolkozott éppen, mikor a szoba teljes fényárban kezdett úszni. Egy férfi állt hirtelen mellette, aki megfogta a kezét és megszólalt: „Áldott jó lányom! Eljött az utolsó napod és benned csak jó van. A gyerekeidre atyám fog vigyázni, boldogok lesznek!" - és úgy tűnt el hirtelen, mintha csak álom lett volna.Most már nyugodt volt, béke volt a lelkében és mivel kezdett álmosodni, becsukta a szemét. Nem álmodott, nem idegeskedett, nem fájt semmije. A szíve egyre lassabban kezdett verni, majd az utolsó dobbanással elnémult a világ zaja és abban a pillanatban világra jött egy áldott baba.
Tudod mi a bánat? -----
Tudod mi a bánat?
Várni valakit, ki nem jön el többé,
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, s soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik rég megfakultak.
Hideg búcsúzáskor csókot koldulni,
Mással látni Őt és utána fordulni,
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni, sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy Ő sose tudja meg,
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig Te vagy a mindenem.
Ha azt kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig,
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg,
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Petőfi Sándor:TÁVOLBÓL
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll,
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
...Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse - -
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegények!
Pozson, 1843. május
" Még süt a nap, még sütöget,
csak reggelente van hideg,
csak estelente kéldegél
újra és újra föl a szél.
De a reggeli hideget
feledni többé nem lehet,
sem az esték, sem a sötét
éjszakák csillag - hűvösét.
Tudják ezt a levelek,
s a fáknak búcsút intenek. "
/ Kányádi Sándor
" Nem volt a föld még soha ilyen csodás,
a fák között mondhatatlan suttogás,
a fák fölött szalag,beszegve kancsal
fénnyel,lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajít a ködnek
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország.
/ Kosztolányi Dezső /
" Fátyol lebben, felfut a Naphoz,
Felhő száll tova, mosolyra vár -
Halkan felnyög a tűzszavú Nyár.
Dallam csendül, halk - szomorúan
Búcsúszóval a hajnali tájban,
Elhalt a térben - elhalt a nyár
Gyorsvonaton jön az ősz szele már.
Ma ahogy mentem haza az úton, sok mindenen gondolkoztam, járt az agyam. Mostanában az a ritka ha nem jár. De azt hiszem ez érthető. Olyan sok minden történt, olyan sok mindent kell feldolgoznom, megemésztenem. Ma hazafelé egy film is eszembe jutott. "Mi kell a nőnek" abban volt amikor a férfi olvasott a nő gondolataiban és vm reklámszlogen. Vm az úttal... én is ezen gondolkoztam. Vajon ha rálépünk egy útra, jó útra lépünk? Vagy másikat kéne választani? Vajon a sok lehetőség közül honnan tudom, h melyik a jó? Ahogy lassan sétáltam hazafelé tele voltam gondolatokkal, kétségekkel, félelmekkel, pillanatokkal, hangulatokkal úgy azért végig futott rajtam vajon ez az út milyen sok sorsot ismer, milyen sok tragédiát, milyen sok örömet, boldogságot. Vajon mennyi szerelmes ment rajta végig, lázasan csillogó szemmel és vadul kalapáló szívvel, h célt érjen. Milyen sokat és sokszor hallhatott nevetést, csilingelő gyerekzsivajt akik csak önfeledten kacarásztak, akik egyszerűen csak gyerekek voltak, és örültek, h azok lehetnek. Milyen sokszor rohantak el kis cipők rajt hangos kopogással h elérje a játszóteret a kitűzött célt vagy a védő, óvó ölelő kart. Hiszen akkor még az volt a cél. Ugyan akkor milyen sok bánatot, könnyet és fájdalmat látott, vajon milyen sokan mentek rajt végig, h új életet kezdjenek, h lezárjanak vm... Vajon hányan és milyen sokan áztatták könnyekkel fájdalomtól kábán ezt az utat. Hiszen aki rálépett erre az útra az vh végig is megy rajta. Így mindig sok sorsot és embert ismer meg az út...
Vajon én milyen úton járok? Maradjak ezen v másikat kéne választanom?
... közben haza értem, és nyugodtan ültünk úgy le az asztalhoz, h utána du még egyszer útra keltünk... csendben, némán csak a kis cipők kopogtak..
Eljön az Úr!
Isten gyermeke vagy élő és holt,
szeretetétől tűz most is lobog.
Lobogj láng értünk, s a holtakért,
lelkük tisztasága örökké él.
Áldás hulljon szegény magyar honra,
bánat népét soha ne sodorja.
Halk csengettyű szól, vidám a hangja,
karácsony után új élet virrad.
Angyalok felhőn hócsatát vívnak,
békét lehelnek földi világra.
Az öregség árnyékában
Deresedem s apad a testem,
fogy a szó, szerelem, harag.
Egy titkos véső egy szilánknyit
belőlem mindennap farag.
Vonásaim, mint régi rézkarc
szigorú rajza, élesek.
Sokszor úgy érzem, szállni tudnék,
olyan karcsú s könnyü leszek.
Valaki nyílnak szánt. Kivárja,
míg még könnyebbre szikkadok.
Messze repít a nagy, komor kéz,
ha majd sötét íjába fog.
Az öreganyó